2017. november 18., szombat

6. blogszülinap

Nem szoktam nyilvántartani és megemlíteni a blogom szülinapját, de most kivételt teszek. Ugyanis az elmúlt években rájöttem, milyen nehéz vezetni egy blogot a család, munka, háztartás és millió teendő, intézni való mellett. De örülök, hogy soha nem adtam fel ezt a blogot... még jobban ráébresztett arra, milyen kitartó vagyok.

Miért és mikor indult el a blog?
Szerintem már Ti is tudjátok, hogy nagy szenvedélyem a sütemény sütés. Nagyon régóta sütök a családomnak és olyan szeretettel vittem/viszek kóstolót a rokonaimnak, szomszédaimnak is. Akik mindig elkérték a receptet, melyet nem győztem legépelni és nyomtatni, ezért indítottam el a blogot 2011. november 11-én, hogy itt minden barátnőm, rokonom, szomszédom, ismerősöm megtalálja a kedvére valót. Mivel azt gondoltam, hogy csak az ismerőseim fogják olvasni, nem gondolkodtam ötletes, jól hangzó blogneven... egyszerű, kissé mókás nevet adtam neki: Gabriella kalandjai a konyhában. De a blog rövid idő alatt nagyon népszerű lett és amikor komolyabb névvel akartam megihletni, már mindenki ezen a néven kereste, tehát így maradt.

Mi történt a bloggal és velem az elmúlt 6 évben?
Az első években több időm volt, sűrűn hoztam az új recepteket, és a bloghoz tartozó facebook oldalon is nagyon aktív voltam. De minden ember életében történnek nagyobb jó és rossz dolgok, amikor sem ideje, sem kedve nincs, emiatt az én jelenlétem is ritkult a blogon és facebook oldalon egyaránt. Néha hetekre elvonultam... 2014-ben a testvérem betegsége, a mindennapos kórházi látogatás miatt, majd 2015-ben elvesztettük Őt, ami lelkileg nagyon megviselt - a blog érdekelt legkevésbé, nagyon háttérbe szorult. Egy idő után csak azért vezettem újra 1-2 recepttel, hogy kizökkentsem magam a mély lelkiállapotból. 
Aztán persze jó dolgok is történtek: 2016-ben megszületett a második kisfiam 💙, így az előtte lévő várandós időszakban újra háttérbe szorult a blogírás és a receptek, mert az első kisfiam születése előtt is imádtam a várandósságot 8 évvel ezelőtt, ezért a második 9 hónapnak is szerettem volna átélni minden pillanatát, de azért havonta 1-2 recepttel és bejegyzéssel jelen voltam. Az idén február-április között viszont 2 hónapig teljes csend uralkodott a blogomon és facebook oldalamon is, mivel akkor volt 5-6 hónapos a pici fiam és minden egyes percben csak vele akartam foglalkozni, ezért 2 hónapra az internetet teljesen kizártam az életemből. Bevallom, nagyon jól esett, mert rám fért a pihenés! 
Majd Húsvétkor bekapcsoltam a laptopomat és rengeteg üzenettel találtam szembe magam mindenhol. Nagyon sokan hiányoltatok, amit természetesen nem hagyhattam szó nélkül, újra visszatértem! Bár még mindig ritkák a bejegyzéseim... pedig jaj, mennyi recept lapul a tarsolyomban, csak időm nem nagyon van a megvalósításukhoz 2 kisgyerek, háztartás és minden mellett. De azért néha-néha jövök, hiszen nekem is szükségem van a kikapcsolódásra,  a sütisütés pedig mindig ellazít, kikapcsol... imádom! Persze emellett 8 hónapja új hobbim is van (kettő is... sőt, a török nyelv tanulgatásával inkább három), de igyekszem beosztani az időmet (több-kevesebb sikerrel).

Blogfotók:
Eleinte nagyon egyszerű képeket készítettem a receptjeim mellé a kis fényképezőgépemmel, de nem nagyon akarom azokat a régi képeket eltüntetni, mert emlékek fűződnek hozzá, és persze jó azt is látni, ahogy fejlődöm egy kicsit. 
3-4 éve a férjemtől kaptam egy szuper fényképezőgépet, melyet még a mai napig is tanulmányozok, ha van egy kis időm, de még mindig nem értem a végére. Ezáltal a képeim is jobbak lettek egy picikét. Imádok fotózni, persze csak amatőr szinten űzöm, nem tanultam. Kevésbé tetszenek a most trendi gasztro tálalások és fotók, ezért a fotóimat egyedi stílusban készítem, csak úgy egyszerűen, hangulatosan az én kis ízlésem szerint. Nem szeretem a zsúfoltságot a képeken, de azt sem szeretem, ha egy kép élettelen... valahol a kettő között lavírozok. Persze az utóbbi időben a pici fiam mellett nem igazán van időm előre gondolkodni és kreatívkodni 1-1 fotó/süti elkészítésénél és fotózásánál (többnyire sajnos csak egy tányér és bögre elővételére van időm). De egyszer talán erre is több időm lesz...
 
Mit adott nekem a blog és miért vagyok itt 6 év után is?
Nagyon sok kedves embert (más blogírókat, olvasókat, követőket), akiknek nagyon örülök! Sokan nagyon jó ismerősök, barátok lettek.
Naponta rengeteg levél és hozzászólás érkezik azzal kapcsolatban, mennyire szeretitek a receptjeimet, milyen sikereket értetek el a receptekkel a családjaitoknál, barátoknál, munkahelyen - melyeket nagyon jó olvasni. Ezek a visszajelzések kedvet és erőt adnak nekem ahhoz, hogy mindig minden helyzetben visszatérjek a blogíráshoz és receptjeimhez. 

Az utóbbi években sokan kérdezitek, hogy nincs-e süteményes könyvem, mert annyira szeretitek a receptjeimet és engem is, hogy szeretnétek tőlem egy kézzel fogható, lapozható könyvet is. Erre mindig azt válaszolom nektek, hogy a kereskedelemben olyan sok receptes könyv van, emiatt egyelőre feleslegesnek éreztem azt, hogy én is kiadjak egy könyvet. De ez a jövőben változhat, mindenre nyitott vagyok, csak most úgy érzem, jelenleg az időmbe sem fér bele.

Köszönet a blognak:
A blognak köszönhetem a rengeteg meghívást, felkérést különböző gasztro rendezvényekre, illetve a magazinok és tv csatornák ajánlásait, melyeket eddig nem tudtam elfogadni az idő hiánya és mindenféle más dolgok miatt, de mindenképpen meg kell köszönnöm, mert nagyon jól esik, megtiszteltetés, hogy gondolnak rám.

Köszönöm a blognak a népszerűséget. Bár egyelőre nem szerepeltem tv műsorokban, mint ahogy fentebb is írtam, és újságszereplésben is csak 1-2 kisebb megjelenést vállaltam el eddig, ráadásul az elmúlt 6 évben túl sok fotót sem osztottam meg magamról (inkább csak kirándulásos/napszemüveges képeket), mégis olyan sokan felismertek az utcán, bevásárlóközpontokban az elmúlt 3-4 évben. 
Soha nem felejtem el, amikor nagyjából 3 évvel ezelőtt először felismert egy kedves blogkövetőm, facebook kedvelőm az egyik debreceni bevásárlóközpontban. Nézelődtem a polcok között a férjemmel és valaki kiabált a távolból, hogy: "Gabriella, Gabriella"! Nem reagáltam rá, meg sem fordult a fejemben, hogy nekem szól valaki, mert egyrészt nem volt ismerős a hang, másrészt az ismerőseim általában Gabinak vagy Gabikának szólítanak, harmadrészt nem debreceni vagyok és ugyan ki kiabálna nekem egy idegen városban? A férjem szólt rám, hogy: "Nem zavar, hogy neked kiabál valaki?" Én pedig hitetlenkedve álltam, hogy: "Nekeeem? Itt?". ...és igen, az egyik kedves olvasóm felismert és olyan boldog volt, hogy személyesen is találkoztunk, kellemesen elbeszélgettünk. Azóta folyamatosan felismertek az ország különböző pontjain, Miskolcon, Budapesten, Pécsen, sőt, még a balatoni és esztergomi nyaralás alatt is. Számomra ez még kicsit szokatlan, de nagyon-nagyon szoktam örülni. Jó veletek személyesen is találkozni, beszélgetni. Valaki utólag árulja el, hogy nem mert megszólítani, mert nem akart megzavarni, de itt üzenem mindenkinek: nyugodtan gyertek oda hozzám, nem harapok és nem zavartok! :)

Végül, de nem utolsósorban a családomnak is megköszönöm a segítséget és türelmet... olyan türelmesen kivárják évek óta, amíg lefotózom a süteményeket és csak utána kezdik jóízűen elfogyasztani. Persze azért Ők sem mindig türelmesek, mert van sok olyan recept is, melyek kifejezetten a blogra  készültek volna, mégsem kerültek fel soha, mert a kisfiam és férjem nem győzték kivárni a fényképezést és idő előtt megették a javát, nem volt mit fényképezni. 

Bízom benne, hogy még nagyon sokáig lesz kedvem, erőm, kitartásom vezetni ezt a blogot a család, munka, háztartás és egyéb hobbik mellett, mert egyszerűen szeretem! 



Továbbra is szeretettel várunk mindenkit - a blog és én! :)


2017. november 15., szerda

Porhanyós diós kiflik

Ezek az omlós, porhanyós kiflik csupán 4-5 hozzávalóval elkészíthetők tojás nélkül, tehát besorolható az olcsó kategóriába. Egyszerűsége miatt év közben is bármikor megsüthető, de a karácsony előtti időszakban semmiképp nem lehet kihagyni az apró, citromos-diós illatú finomságokat. 






Hozzávalók:
kb. 80-90 darabhoz
35 dkg finomliszt
15 dkg darált dió
10 dkg porcukor
1 nagy citrom reszelt héja (kezeletlen)
25 dkg vaj
(nálam 15 dkg vaj + 10 dkg zsír)

+ a hempergetéshez 2-3 dkg porcukor    


A pöttyös kézműves kerámiák megvásárolhatók a webáruházban az alábbi linken:

  
Elkészítés:
  1. A lisztet összekeverjük a darált dióval, porcukorral és a reszelt citromhéjjal, majd elmorzsoljuk a vajjal/zsírral - összegyúrjuk. Könnyen kezelhető tésztát kell kapnunk. Ha esetleg nem áll össze, adhatunk hozzá pici tejet vagy vizet. Vagy ha kicsit ragacsos, liszt hozzáadásával korrigáljuk.
  2. Egyforma kis gombócokat csináljunk a tésztából (kb. 80-90 darabot), így egyenlő méretűek lesznek a kiflik. A gombócokat a tenyerünkkel, ujjunkkal hengerré sodorjuk, melyet kis kifli alakúra igazítunk. (lásd az alsó képen)
  3. Sütőpapíros tepsire tesszük őket és előmelegített 170 fokos hőlégkeveréses sütőben 8-10 percig sütjük. Világosak maradjanak! Nem baj, ha puhának érezzük még, hűlés közben szilárdulni fog. De ha a csücskeik kezdenek enyhén barnulni, akkor már megsültek! Ne süssük túl, mert keserű lesz! (Hagyományos sütőben 190 fokon süssük 8-10 percig.)
  4. Sütés után 1-2 percig hagyjuk a tepsiben, ne mozgassuk, mert ilyenkor könnyen törnek. Viszont még melegen hempergessük meg őket a porcukorban.
  5. Jól záródó dobozban 3 hétig is tárolhatók! (Csak jól dugjuk el - még magunk elől is!) 
 
    

Jó étvágyat!
Péter J.: Süteményes könyv (Anyukám régi könyvéből) 

2017. november 12., vasárnap

Csokoládétorta - a 21. házassági évfordulónkra ♡

Könnyű, pihe-puha piskóta, nem túl édes csokoládés krémmel... Egyszerűen mennyei! Van már egy csokoládétorta a blogomon (ide kattintva megtalálható), és az sem olyan bonyolult, de ez még attól is egyszerűbb. 

November 9-én volt a 21. házassági évfordulónk, akkorra sütöttem, mert a férjem kedvence a csokoládétorta. Nem szoktunk nagy ünneplést rendezni, mert természetes számunkra, hogy ilyen hosszú idő után is szeretjük egymást és együtt vagyunk. 😊 De azért meg szoktuk egymást lepni valami apró ajándékkal. Illetve néha a szüleim is átjönnek egy üveg pezsgővel, hogy együtt koccintsunk az egészségünkre. Tavaly viszont egy szép kerek évfordulónk lett volna, ha nem felejtjük el! 😊 Ugyanis akkor volt 3 hetes a pici fiunk és olyan fáradtak voltunk: azt sem tudtuk hol áll a fejünk, így az évfordulónk is csak napok múltával jutott eszünkbe. Ezért úgy gondoltam, hogy a tavalyi, elfeledett 20. évforduló tiszteletére az idén sütöm meg a csokitortát. 😊 
Egyébként ezt a tortát tavaly augusztus 20-án sütöttem meg először a szüleim 50. házassági évfordulójára, de akkor nem volt kedvem lefényképezni. Zalán akkor még pocaklakó volt és nagy pocakkal nem volt kedvem guggolni, hajolgatni fényképezés közben. De mivel annyira finom ez a torta, ezúttal már tényleg felkerül a blogra. Tavaly a csokoládékrémet tojássárgájából főztem, de az idén más csokikrémet találtam ki, mert kevés tojás volt itthon. Anyukám tyúkocskái mindig nagyon jól remekelnek, de 1-2 hete lustácskák lettek, kevesebb a tojás, emiatt kicsit spórolnunk kell, hogy elég legyen napi szinten a szüleimnek és nekünk is. (A boltból mi soha nem veszünk tojást.) 
...és akkor a hosszú, dátumokkal tele bevezető után jöjjön végre a recept! 








Hozzávalók a piskótához:
38x28 cm-es tepsihez
6 közepes tojás
6 evőkanál kristálycukor
5 evőkanál liszt
1 evőkanál holland kakaópor
(vagy hagyományos cukrozatlan kakaópor)
negyed csomag sütőpor 

A krémhez:
2 csomag csokoládés pudingpor (főzős)
3 dl tej
3 dl víz
12 dkg kristálycukor
2 dl habtejszín (minimum 30 %-os cukrozatlan)
1 csomag habfixáló

+ kb. 15 dkg sárgabaracklekvár
és 3-4 evőkanál darált dió


A dombormintás, antik rózsás kerámia termékek megvásárolhatók a webáruházban az alábbi linken:






Elkészítés:
  1. Először a csokoládés krémet készítjük el: a pudingporokat kevés tejben simára keverjük. A többi tejet a vízzel és a kristálycukorral keverve felforraljuk, majd folyamatos keverés közben beleöntjük a pudingos keveréket és közepestől kisebb lángon sűrű krémmé főzzük (közben persze még mindig folyamatosan keverjük). A lábast hideg vízre állítva, kevergetve kihűtjük a krémet. 
  2. A tejszínhabot a habfixálóval előírás szerint kemény habbá verjük, majd hozzákeverjük a kihűlt pudinghoz, majd lefóliázzuk és betesszük a hűtőbe egy kicsit dermedni.
  3. A piskótához a tojásokat kettéválasztjuk: a fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját habosra keverjük a cukorral (fehéredésig), majd fokozatosan hozzáadjuk az előzőleg összekevert lisztet + sütőport + kakaóport. Végül óvatosan beleforgatjuk a tojások felvert habját is. Kivajazott/lisztezett tepsibe egyengetjük és előmelegített 180 fokos hőlégkeveréses sütőben kb. 9-10 perc alatt megsütjük. (A sütési idő csak tájékoztató jellegű, sütőtől függően eltérhet, ezért végezzünk tűpróbát!) A megsült piskótát egy fa táblára borítjuk és hagyjuk teljesen kihűlni!
  4. A kihűlt piskótát 3 egyenlő lappá vágjuk. Megkenjük az egyiket a baracklekvár felével, erre pedig kenünk néhány evőkanálnyi csokikrémet. Erre jön a másik piskótalap, majd a lekvár másik fele, erre ismét néhány evőkanálnyi csokikrém, végül a harmadik piskóta lap. 
  5. Körbekenjük a torta oldalait és tetejét is krémmel. Az oldalait meghintjük darált dióval, a tetejére pedig csillagcsöves nyomózsákból nyomunk krémet díszítésként. 
  6. Érdemes egy éjszakára hűtőbe tenni, hogy megdermedjen egy kicsit és szépen lehessen szeletelni. 




        
 
Jó étvágyat!


Ezt a szépséget a férjemtől kaptam... 


...és persze az egyik kedvenc desszertemet.

  

2017. november 9., csütörtök

Toroskáposzta - Anyukám receptje szerint

Tipikus ősz végi - téli, laktató étel, melyet valószínű mindenki egy kicsit másképp csinál, de a végeredmény ugyanaz: nagyon finom! Nagyobb mennyiségben érdemes elkészíteni, mert kitűnően fagyasztható. Mi soha semmilyen ételt nem szoktunk fagyasztani (mindent frissen készítve szeretünk elfogyasztani), de a toroskáposzta kivétel. Viszonylag nagy adagot készítünk és családi adagokban lefagyasztjuk. 
Gyerekkoromban nem igazán szerettem, mindig csak egy keveset ettem belőle (vagy egyáltalán nem), de néhány éve nagy kedvencemmé vált. Számomra már hozzátartozik a karácsonyvárós időszakhoz, mert Anyukám mindig az ünnep előtti hetekben készítette, készíti. 




Hozzávalók:
3 kg savanyú káposzta
3 kg sertéslapocka 
2 közepes fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 teáskanál őrölt csemege fűszerpaprika
szárított majoránna ízlés szerint
só ízlés szerint
őrölt bors ízlés szerint


A pöttyös kézműves kerámiák megvásárolhatók a webáruházban az alábbi linken:

www.pottyosotthon.hu 





 

Elkészítés:
  1. A savanyú káposztát jól átmossuk, majd feltesszük főni egy fazékban annyi vízzel, ami ellepi. Amikor felforrt, lassú lángon kb. 1 óráig főzzük.
  2. A húst megmossuk, felkockázzuk 2x2 cm-esekre (bár ez ízlésfüggő, ki mekkorára szereti), majd egy lábasban zsír nélkül feltesszük főni alacsony lángon. Nem szoktunk rátenni sem zsírt és a későbbiekben vizet sem, hiszen enged folyamatosan magából annyi vizet és zsírt, hogy az elég. 
  3. Amikor a hús már engedett pici zsírt, akkor beletesszük a megmosott/megtisztított apróra vágott hagymát és belenyomjuk a fokhagymát. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és beletesszük az őrölt piros paprikát is. Néha kevergetve puhára főzzük a húst közepestől picit alacsonyabb lángon.
  4. Ha a hús elkészült, akkor a káposztát leszűrjük és hozzákeverjük a húshoz, jól összekeverjük és 1-2 percig főzzük még együtt kevergetve, de sokáig már nem!
  5. Friss kenyérrel fogyasztjuk. Aki szereti, tejföllel is eheti.
  6. A fennmaradó toroskáposztát kihűtjük és fagyasztható edényekben (vagy akár zacskóban) kis adagokban (amennyi a családnak egyszerre elegendő) lefagyasztjuk. 
 

 
Jó étvágyat!

2017. november 6., hétfő

Vasárnapi krémes

Egyszerűen elkészíthető, viszonylag olcsó sütemény, puhán omlós tésztával, könnyű vaníliás krémmel. Számolni kell azzal, hogy nagyon eteti magát - nem igazán lehet megállni 1-2  szeletnél. Ha gyors krémesre vágyik a család hétvégén, akkor kitűnő választás és vendégek fogadására is tökéletes.






Hozzávalók a tésztához:
30 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor (6 g)
5 dkg kristálycukor
15 dkg puha vaj (esetleg margarin)
1 tojássárgája
kb. 1 dl tejföl
A krémhez:
4 dl víz
3 dl tej
2 csomag vaníliás pudingpor
10 dkg kristálycukor
1-2 csomag vaníliás cukor
2 dl habtejszín
1 csomag habfixáló
+ a tetejére 1 evőkanál porcukor díszítésként


A pöttyös-virágmintás porcelánok megvásárolhatók a webáruházban - most akciós áron - az alábbi linken:

www.pottyosotthon.hu 







Elkészítés:
  1. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a cukorral, elmorzsoljuk benne a vajat, hozzáadjuk a tojássárgáját. Végül a tejfölt fokozatosan adjuk hozzá, mert nem biztos, hogy kell mind. A lényeg, hogy egy könnyen kezelhető, jól nyújtható tésztát kapjunk! Ne legyen ragacsos, de kellemes lágy tapintású legyen.
  2. Az összeállított tésztát 4 egyenlő részre osztjuk, majd egyenként kinyújtjuk lisztezett felületen, 20x30 cm-es téglalap alakúra, kb. 2 mm vékonyra. 
  3. Egyenként kisütjük egy enyhén vajazott tepsi hátulján előmelegített 170 fokos légkeveréses sütőben 7-8 percig. Amikor a szélei picikét kezdenek barnulni, akkor már jó! Nem baj, ha a közepe még puha, hűlés közben szilárdulni fog. (A tepsit elég csak az első tészta előtt enyhén vajazni, utána már nem kell, nem fog leragadni a tészta.) 
  4. A pudingporokat egy kevés tejben simára keverjük. A vizet, tejet összekeverjük a cukorral egy lábasban és felforraljuk, majd hozzáadjuk a pudingos tejet és közepesnél kisebb lángon, folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük. A lábast hideg vízre állítjuk és kevergetve kihűtjük a pudingot.
  5. A tejszínhabot a habfixálóval előírás szerint habbá verjük, majd összeforgatjuk a pudinggal. Végül ezzel a krémmel egyenletesen megtöltjük a lapokat.  
  6. Fóliával letakarva hűtőbe tesszük legalább 3 órára (de legjobb egész éjszakára), hogy a krém kicsit megszilárduljon, a tészta pedig átpuhuljon.
  7. Kisebb kockákra szeletelve, porcukrozva tálaljuk.  
           
 

Jó étvágyat!
Csábító házi sütemények 6.