A Pöttyös Otthon webáruházból

2016. november 14., hétfő

Zabpehelylisztes palacsinta házi sárgabaracklekvárral

Idén nyáron kezdtem el először így sütni a palacsintát és annyira megszerettük, hogy utána egész nyári szünetben ezt sütöttem a kisfiamnak és magamnak, ha valamilyen gyors "édességre" vágytunk napközben. Tulajdonképpen többnyire azóta is zabpehelyliszttel készítem a palacsintát (akkor, amikor csak ilyen  egyszerű és gyors palacsintára vágyunk), mert a férjem is nagyon szereti ezt a zabpehelylisztes változatot - pedig Ő nagyon igényes és válogatós a palacsinta tészták terén (is). Én az idén főzött sárgabaracklekvárral töltöm általában, mert a családom ezt a tölteléket szereti, de bármilyen más töltelékkel készíthető: túrós, kakaós stb.
A fotók még nyáron készültek, és ezzel végre felkerült minden olyan recept a blogra, melyet még a pici fiam születése előtt készítettem.  

A kézműves kerámiák megtalálhatók a webáruházban az alábbi linken:
 Pöttyös Otthon - www.pottyosotthon.hu





Hozzávalók:
kb. 10-12 darabhoz
15 dkg zabpehelyliszt
3 tojás
3 dl  tej

+ ízlés szerint sárgabaracklekvár
(vagy bármilyen más töltelék: túrós, kakaós...)

+ a sütéshez 2 teáskanálnyi olvasztott zsír (vagy olaj)







Elkészítés: 
1. A tojásokat a liszttel gyors mozdulatokkal simára keverjük egy keverőtálban, majd fokozatosan felengedjük a tejjel és továbbra törekszünk arra, hogy sima palacsinta tésztát kapjunk. 
2. A palacsintasütőt felforrósítjuk, csepegtetünk bele 1-2 csepp zsírt vagy olajat és egy kis szedőkanállal elterítjük a tésztát benne - aranybarnára sütjük mindkét oldalát. (Mi a nagyon vékony tésztát szeretjük főként, ezért nekem 12 palacsinta szokott lenni ebből a mennyiségből.) A zsír vagy az olaj cseppeket nem muszáj minden egyes palacsinta sütésekor csepegtetni a palacsintasütőbe, elég minden 2. vagy 3. palacsinta előtt. 
3. Ha kisültek a palacsinták, ízlés szerint megtöltjük töltelékkel és feltekerjük vagy háromszög alakúra hajtjuk - kinek hogy tetszik. :)


Jó étvágyat!

2016. november 5., szombat

Zserbógolyó

Ha azonnal, de már a zserbó ízvilágára vágytok, akkor ezeket a kis golyókat készítsétek el! Pillanatok alatt összeállítható és egy kis hűtőben dermedés után már fogyasztható is. Csoda finom!!! Anyukám névnapjára készítettem még szeptember közepén és lassan ez is felkerült a blogra.






Hozzávalók:
kb. 25 darabhoz
10 dkg darált háztartási keksz
10 dkg darált dió
2 csapott evőkanál porcukor
5 dkg aszalt sárgabarack
kb. 4 evőkanál sárgabaracklekvár (a lekvár állagától függően)

A mázhoz:
10 dkg étcsokoládé
2 teáskanál olaj


A pöttyös és dombor mintás kerámiák, illetve a kávéfőző megtalálható a webáruházban az alábbi linken:
www.pottyosotthon.hu 





Elkészítés:
1. Összekeverjük a darált kekszet a darált dióval és a porcukorral, valamint az apró darabokra vágott aszalt sárgabarackkal, majd hozzáadjuk a 4 evőkanál lekvárt és összekeverjük/összenyomkodjuk, amíg össze nem áll. Ha szükséges, akkor még adjunk hozzá annyi lekvárt, hogy jól összeálljon/összetapadjon, de ne ragadjon! Majd 13 grammos kis golyókat formázunk, melyeket beteszünk a hűtőbe kb. 20 percre.
2. A mázhoz a csokit vízgőz felett megolvasztjuk, simára keverjük az olajjal, majd megmártogatjuk benne a golyókat, melyeket sütőpapíros tálcára helyezünk. Tegyük be a hűtőbe legalább 1 órára,  hogy megdermedjen a máz, majd kis papírkapszlikban tálaljuk.






Jó étvágyat!

2016. október 28., péntek

Szelíd gesztenyék

Pár perc alatt elkészíthető sütés nélkül ez a nagyon finom, mutatós kis desszert. Évek óta minden ősszel tervezem elkészíteni, amikor látom, hogy az utcákon lévő gesztenyefákról potyognak a gesztenyék. ...és az idén szeptember végén végre elkészítettem, amikor a pici fiam még Pocaklakó volt. Egy kis nassolni valóra vágytam, de már nem volt kedvem nagy sütésekbe belebonyolódni a hatalmas pocakommal, emiatt többnyire ilyen egyszerű, gyors kis édességeket "gyártottam" a családomnak és magamnak a szülés előtti hetekben. 

A dombor mintás kerámiák és antikolt fa tálca megtalálható a webáruházban az alábbi linken:




Hozzávalók:
kb. 20 darabhoz
20 dkg gesztenyemassza (cukrozatlan)
15 dkg puha vaj
3 evőkanál porcukor
1 csomag vaníliás cukor
2 evőkanál rum
30 dkg darált háztartási keksz
kb. 0,5 dl tej

Ha cukrozott gesztenyemasszával készítjük, akkor nem kell bele ennyi porcukor.

A külső réteghez:
10 dkg csokoládé
1 evőkanál olaj




Elkészítés:
1. A kiolvasztott gesztenyemasszát a tej kivételével az összes hozzávalóval egy tálban összekeverjük, végül annyi tejet adunk hozzá, hogy egy ne ragacsos, de jól formázható masszát kapjunk.
2. A masszából golyókat formázunk, tálcára sorakoztatjuk.
3. A csokit vízgőz felett megolvasztjuk, simára keverjük az olajjal. A golyókat egy fogpiszkálóra szúrva háromnegyed részig a csokoládéba mártjuk, picit lecsöpögtetjük és sütőpapírra tesszük - a gesztenyék tetején a lyukakat az ujjunkkal óvatosan elsimítjuk. 
4. Hagyjuk, hogy a csoki megdermedjen, utána kínálhatjuk, fogyaszthatjuk.




Jó étvágyat!

Forrás: Pár perc konyha - Túrós, gesztenyés sütemények 

2016. október 23., vasárnap

Pici fiam születése ♥ - élményeim


Bár a blogomon főként gasztro bejegyzések vannak, azért néha szeretem megosztani a kirándulással és nyaralással kapcsolatos fotóimat és élményeimet - már csak az emlékek tárolása miatt is a családom számára, és talán ezáltal Nektek is tudok ötleteket adni, milyen szép helyeken lehet kirándulni kis hazánkban. De a mai bejegyzésem ennél is rendhagyóbb: a pici fiam születéséről szeretnék egy emléket hagyni magunknak - és persze Ti is nyugodtan elolvashatjátok, ha érdekel benneteket. Az első kisfiam születése körüli élményeket is leírtam annak idején (csak akkor még nem vezettem ezt a blogot, így az sajnos nem szerepel itt). 

Az idén, év elejétől kezdve, amikor megtudtuk, hogy lesz második gyermekünk, nagyon vártuk. Közhelyesen hangzik, de a neme tulajdonképpen mindegy volt, csak egészséges legyen. De azért bevallom, titkon kisfiút szerettünk volna ismét, mert az első kisfiam nevelésében annyira rá voltunk hangolódva a kisfiús dolgokra, ezért már arra voltunk felkészülve, hogy két kisfiunk lesz az életünk során. A kis szőke hercegem is kisfiú testvért szeretett volna, így amikor tavasz végén kiderült, hogy kisfiú lesz, óriási volt az öröm az egész családban. 
A várandós időszakom nagyon jól telt, igazán élveztem, jó visszaemlékezni rá. Bár az első trimeszter közepén volt 3-4 rosszullétes, émelygéses nap, amikor az ágyból is alig bírtam felkelni, de ahogy jött, el is múlt hamar. Utána már végig nagyon jól éreztem magam, egész nyáron jöttem-mentem, intéztem a dolgaimat, a nyaralásaink is aktívak voltak: 1-1 nyaralás alkalmával mindent megnéztünk és megmásztunk, jól bírtam hordozni a Pocaklakómat. :) Közben dolgoztam és intéztem itthon a háztartást. Na és persze pihentem is néha, imádtam egész nyáron a teraszon üldögélni a hintaágyban: olvasgattam, zenét hallgattam, játszottam az udvaron a szőke hercegemmel, aki nagyon várta a kistesót: sokat beszélt hozzá és simogatta, ölelgette a pocakomat. Annyira édes volt! 
Majd elérkeztek a szülés előtti utolsó hetek, melynek éjszakáin már nem tudtam olyan jól aludni, hiszen a pocakom súlya miatt minden alvási póz kényelmetlen volt, emiatt nappal picit lassabb és fáradékonyabb voltam. Ettől függetlenül az utolsó napig dolgoztam, jól bírtam magam - a lassan 7 éves energiabomba kisfiam mellett nem igazán volt idő pihenni, bár a férjem már nagyon sok teendőt átvett tőlem a kis szőke hercegemmel kapcsolatban, mint például az esti fürdetés, iskolába vinni-hozni a szomszéd településre autóval, mert nekem már az autóvezetés is nagyon kényelmetlen volt az utolsó napokban. Szeptemberben még vittem-hoztam Milánt az iskolába, de az utolsó napokban már semmi porcikám nem kívánta az autóvezetést, csak ha nagyon muszáj volt.


Egy fotó rólam, amikor még a pici fiam Pocaklakó volt :)

  
A szülési időponthoz közeledve (november 1.) nagy volt az izgalom itthon, hiszen az első kisfiamat is könnyen és gyorsan szültem meg annak idején természetes szüléssel pontosan a kiírt időpontban a 40. héten: éjjel fél 2-kor folyt el a magzatvíz, amit rögtön 5 perces fájások követtek, majd reggel 6 óra 7 perckor megszületett Milán 3780 grammal. Emlékszem, a szülőszobán az összes orvos, szülésznő és ápolónő a csodámra jártak, mert szülés közben egy hangom sem volt: olyan magas a fájdalomküszöböm, hogy a fájdalmakat becsukott szemmel, csöndben viseltem, mintha nyugodtan aludnék, és semmilyen fájdalomcsillapítást nem kértem közben! Tehát mivel az első szülés nagyon gyorsan lezajlott, valahogy éreztük, hogy a második is hasonló lesz vagy még gyorsabb. A férjem sales menedzserként minden nap a fél országban jelen van, ezért attól féltünk, hogyha beindul a szülés, Ő épp több száz km-re lesz az otthonunktól és nem fog időben hazaérni. (Az első kisfiúnk születésénél is jelen volt és most is "apás szülést" terveztünk.)
Aztán elérkezett október közepe, egy szép szerdai nap... A férjem reggel elindult dolgozni Egerbe (150 km). Én itthon közben azt éreztem, hogy az alhasi fájdalmak, melyeket érzek, talán már nem a jósló fájások... Felhívtam a doktornőmet, aki azt tanácsolta, hogy menjek be hozzá Nyíregyházára NST-re, illetve szeretne megvizsgálni is (igaz, 5 nappal azelőtt voltam nála). Mivel 35 km-t már végképp nem volt kedvem autót vezetni, hívtam a férjemet, hogy gyorsan jöjjön haza és vigyen vizsgálatra. Az NST tökéletes volt és a vizsgálat után Kriszti (a doktornőm) megállapította, hogy szerinte ebből hamarosan szülés lesz, maximum 1-2 nap. De amint ezt kimondta, éreztem, hogy én már aznap szülni fogok. A férjemmel rögtön arra gondoltunk, hogy Milán iskolában van, vissza kell érte autóztunk és haza vinni a szomszéd település iskolájából a szüleimhez, mert szegénykém megijed, ha senki nem fog érte menni az iskolába délután - azt sem tudja még, hogy kell hazamenni a busszal egyik településről a másikra, kicsi Ő még ehhez. Ezért gyorsan hazaautóztunk Milánért (zötykölődtem ismét 35 km-t mindenféle fájdalmakkal, amelyek jöttek-mentek), de legalább Milánt hazavittük a suliból és elhelyeztük Anyukáméknál. Aztán hazajöttük, itthon mondtam a férjemnek, hogy lefekszem egy picit, és ha majd teljesen rendszereződnek a fájások, akkor rohanunk vissza a kórházba Nyíregyházára. De alig feküdtem néhány percet, hirtelen egy óriási durranás a pocakomban, magzatvíz ömlik, aztán jöttek erősen és pontosan az 5 perces fájások - pici fiam úgy döntött, hogy Ő bizony aznap már meg akar születni. Gyorsan be az autóba és nyomás a szülészet (újra a fél órás autóút). Útközben hívtuk Krisztit is (a doktornőt). Fél órával később délután 4 órakor vettek fel a szülészetre, időközben Kriszti is megérkezett, megvizsgált, majd megkaptam az 1 ágyas szülőszobát, hiszen a férjem is jelen volt a szülésnél. A fájások jöttek-mentek, egyre gyorsabban és egyre erőteljesebben, de nagyon jó érzés volt, hogy a férjem ismét, ennél a szülésnél is ott van velem és amiben csak tud, segít. Majd este 3/4 6-kor megszületett második kisfiam: Zalán 3500 g-mal és 53 centivel. (Ha nem születik 1-2 hétnél hamarabb, hanem kivárja a kiírt időpontot, jóval 4 kg-on felül lett volna a születési súlya, de én nagyon örülök, hogy így alakult, hiszen egy 3,5 kg-os gyermeket picit "könnyebb" megszülni, mintha 4 kg-on felül lenne.) A szülészeten megint csodálkozott mindenki, hogy Ők még ilyen gyors és sima szülést nem láttak, hogy nem egészen 2 óra alatt "megérkezett" a baba. Én pedig annyira büszke voltam a pici fiamra és magamra (akárcsak az első szülésemnél), hogy Mi ketten ennyire ügyesek voltunk! Zalán rögtön felsírt, majd amikor a doktornő a mellkasomra tette, elhallgatott... Én pedig fáradtan, de óriási boldogság érzéssel néztem a kis csapzott, nagyon nagy hajú csöppséget, aki a kis csupasz testével elégedetten heverészett a karomban. Már ott, abban a pillanatban imádtam!! Kimondhatatlanul büszke és boldog vagyok, hogy két ilyen csodaszép kisfiam van: Milán és Zalán!
Szülés után a szokásos két órai megfigyelés lezajlott, majd mehettem a kórház hotelszobájába, melyet én igényeltem. Az ára 10.000 Ft/éj, de megéri, mert amikor egy édesanya az első napokban ismerkedik újszülött gyermekével, az annyira intim dolog, nem tartozik senki másra. Így a babát nem csak a szoptatás időszakára kaptam meg, hanem éjjel-nappal együtt voltunk ketten egy szobában, én láttam el teljesen egyedül. Igaz, rettenetesen fárasztó volt rögtön a szülés után egyedül lenni a babával egyfolytában, mégis nagyon jó érzés,  hogy ott volt velem és nem ordított nélkülem az újszülött osztályon a többi babucival együtt. Ráadásul ezekbe a hotelszobákba a látogatók is bejöhetnek bármikor, így a babát nem csak itthon, a hazajövetel után, hanem már ott rögtön láthatják a családtagok. Ezáltal a férjem, a kisfiam: Milán és a szüleim minden este meglátogattak felltva és gyönyörködtek a picurka gyermekben. Milán rajong a kistesóért, nagyon félti és óvja, puszilgatja - nem tud betelni vele.
Azt azért még meg szeretném említeni, hogy amikor az első reggel bejött vizitre az osztály főorvosa a szobámba, a következővel köszöntött: "Na, végre egy igazi belevaló Anyuka, aki természetes úton szült! Ma még csak olyan Anyukákkal találkoztam, akik császárral hozták világra a gyermeküket minden ok nélkül, pedig az nem jó sem a mamának, sem a babának! Gratulálok!" Nagyon jól esett, amit mondott, mert én is a természetes szülés híve vagyok. Bár tudom, van 1-2 kivétel, akiknek muszáj a császár, de sajnos a kismamák többsége előre ezt az utat választja, pedig szerintem sem jó ez - persze senkit nem ítélek el, mindenkinek szíve-joga dönteni erről. De szerintem nagyon erős kötelék az és kimondhatatlanul jó érzés, hogy mind a két születést a két kisfiammal együtt csináltuk végig. Ez az élmény örökre megmarad, beivódik az ember lelkébe és elvehetetlen! Ráadásul azt tapasztaltam, hogy a természetes szülés után sokkal gyorsabban regenerálódik a női szervezet.

Mivel minden rendben volt a babával és velem is, 4 nap után elhagyhattuk a kórházat. Egy hete vagyunk itthon és csuda fárasztóak a napok!! Közel 7 évig hárman voltunk és most négyen lettünk. Az eddigi megszokott napi életritmusunk teljesen felborult, iszonyatosan fáradt vagyok, semmire nincs időm - leginkább pihenni nincs. Mindenbe belefogok, de soha semminek nem érek a végére, mert ugye a gyerek az első. ...és itt van még egy örökmozgó, közel 7 éves energiabomba is (a kis szőke hercegem), aki szeptemberben kezdte az iskola első osztályát, így esténként sokat kell vele gyakorolni, elég sok a házi feladata is folyamatosan - Őt sem szabad elhanyagolni, sőt! A férjem 1 hétig itthon volt velünk szabadságon, sokat segített, de még így is, ketten elvégezve a dolgokat, kész káosz minden és rettenetesen fárasztóak az éjszakák is! Pedig a vacsora készítésre sincs gondom, mert ebben pedig Anyukám segít be, minden este hozzák nekünk a vacsorát Apukámmal. ...és jelenleg a pici fiamra sem lehet panaszom, mert nagyon jó baba, eszik és alszik. Na jó, azért ébren is van egy kicsit néha, olyan aranyosan szemlélődik a lakásban, ahogy a karunkban hozzuk-visszük. De nyűglődni csak akkor szokott, amikor éhes. Ha tele a pocak, akkor békésen és nyugodtan alszik. A fürdetést is jól tűri. Egyszóval minden szép és jó, csak a napi itthoni teendőkkel (mosás, mosogatás, a szokásos pakolás, takarítás) olyan kapkodva és sehogy sem haladok, mert semmire nincs elég időm. Aztán hétfőn a férjem ismét elkezd dolgozni és egyedül leszek itthon a babával... még több dolog hárul rám. De valahogy megbirkózom majd a dolgokkal egyedül is, csak ne érezném ezt az iszonyúan erős fáradtságot...! Úgy érzem, hogy ha hagynának, 1 hétig tudnék egyfolytában aludni, ettől függetlenül néhány nappal a szülés után hajnal 5-től éjfélig leülni sincs időm. Emellett nagyon hiányoznak a kis napi kikapcsolódások is, mint pl. egy fél óra olvasás vagy 1 órácska filmnézés... Még a tévét sincs időm nézni egy percet sem. Hetek óta nem néztem be a blogra és a Facebook oldalamra sem, emiatt elnézést kérek azoktól, akik írtak nekem és nem válaszoltam hetekig. Azért 1-2 percre igyekszem majd benézni néha-néha, hogy tudjak válaszolni mindenkinek. Illetve a családomnak úgyis kell sütni-főzni is (imádják a süteményeket, melyekr nagyon hiányoznak mindenkinek), ezáltal néha lesz 1-2 új recept is, hiszen valami kis kikapcsolódás nekem is kellesz majd és számomra a sütés, fotózás és a blogvezetés a kikapcsolódások közé tartozik.

Befejezésképp hoztam 1-2 fotót a pici fiamról, melyek az elmúlt napokban, itthon készültek


Az első este itthon 
(4 naposan)

 
Akikre a világon a legbüszkébb vagyok: Milán és Zalán