2017. november 18., szombat

6 évesek lettünk! A blog és én... 🙂

Nem szoktam nyilvántartani és megemlíteni a blogom szülinapját, de most kivételt teszek. Ugyanis az elmúlt években rájöttem, milyen nehéz vezetni egy blogot a család, munka, háztartás és millió teendő, intézni való mellett. De örülök, hogy soha nem adtam fel ezt a blogot... még jobban ráébresztett arra, milyen kitartó vagyok.

Miért és mikor indult el a blog?
Szerintem már Ti is tudjátok, hogy nagy szenvedélyem a sütemény sütés. Nagyon régóta sütök a családomnak és olyan szeretettel vittem/viszek kóstolót a rokonaimnak, szomszédaimnak is. Akik mindig elkérték a receptet, melyet nem győztem legépelni és nyomtatni, ezért indítottam el a blogot 2011. november 11-én, hogy itt minden barátnőm, rokonom, szomszédom, ismerősöm megtalálja a kedvére valót. Mivel azt gondoltam, hogy csak az ismerőseim fogják olvasni, nem gondolkodtam ötletes, jól hangzó blogneven... egyszerű, kissé mókás nevet adtam neki: Gabriella kalandjai a konyhában. De a blog rövid idő alatt nagyon népszerű lett és amikor komolyabb névvel akartam megihletni, már mindenki ezen a néven kereste, tehát így maradt.

Mi történt a bloggal és velem az elmúlt 6 évben?
Az első években több időm volt, sűrűn hoztam az új recepteket, és a bloghoz tartozó facebook oldalon is nagyon aktív voltam. De minden ember életében történnek nagyobb jó és rossz dolgok, amikor sem ideje, sem kedve nincs, emiatt az én jelenlétem is ritkult a blogon és facebook oldalon egyaránt. Néha hetekre elvonultam... 2014-ben a testvérem betegsége, a mindennapos kórházi látogatás miatt, majd 2015-ben elvesztettük Őt, ami lelkileg nagyon megviselt - a blog érdekelt legkevésbé, nagyon háttérbe szorult. Egy idő után csak azért vezettem újra 1-2 recepttel, hogy kizökkentsem magam a mély lelkiállapotból. 
Aztán persze jó dolgok is történtek: 2016-ben megszületett a második kisfiam 💙, így az előtte lévő várandós időszakban újra háttérbe szorult a blogírás és a receptek, mert az első kisfiam születése előtt is imádtam a várandósságot 8 évvel ezelőtt, ezért a második 9 hónapnak is szerettem volna átélni minden pillanatát, de azért havonta 1-2 recepttel és bejegyzéssel jelen voltam. Az idén február-április között viszont 2 hónapig teljes csend uralkodott a blogomon és facebook oldalamon is, mivel akkor volt 5-6 hónapos a pici fiam és minden egyes percben csak vele akartam foglalkozni, ezért 2 hónapra az internetet teljesen kizártam az életemből. Bevallom, nagyon jól esett, mert rám fért a pihenés! 
Majd Húsvétkor bekapcsoltam a laptopomat és rengeteg üzenettel találtam szembe magam mindenhol. Nagyon sokan hiányoltatok, amit természetesen nem hagyhattam szó nélkül, újra visszatértem! Bár még mindig ritkák a bejegyzéseim... pedig jaj, mennyi recept lapul a tarsolyomban, csak időm nem nagyon van a megvalósításukhoz 2 kisgyerek, háztartás és minden mellett. De azért néha-néha jövök, hiszen nekem is szükségem van a kikapcsolódásra,  a sütisütés pedig mindig ellazít, kikapcsol... imádom! Persze emellett 8 hónapja új hobbim is van (kettő is... sőt, a török nyelv tanulgatásával inkább három), de igyekszem beosztani az időmet (több-kevesebb sikerrel).

Blogfotók:
Eleinte nagyon egyszerű képeket készítettem a receptjeim mellé a kis fényképezőgépemmel, de nem nagyon akarom azokat a régi képeket eltüntetni, mert emlékek fűződnek hozzá, és persze jó azt is látni, ahogy fejlődöm egy kicsit. 
3-4 éve a férjemtől kaptam egy szuper fényképezőgépet, melyet még a mai napig is tanulmányozok, ha van egy kis időm, de még mindig nem értem a végére. Ezáltal a képeim is jobbak lettek egy picikét. Imádok fotózni, persze csak amatőr szinten űzöm, nem tanultam. Kevésbé tetszenek a most trendi gasztro tálalások és fotók, ezért a fotóimat egyedi stílusban készítem, csak úgy egyszerűen, hangulatosan az én kis ízlésem szerint. Nem szeretem a zsúfoltságot a képeken, de azt sem szeretem, ha egy kép élettelen... valahol a kettő között lavírozok. Persze az utóbbi időben a pici fiam mellett nem igazán van időm előre gondolkodni és kreatívkodni 1-1 fotó/süti elkészítésénél és fotózásánál (többnyire sajnos csak egy tányér és bögre elővételére van időm). De egyszer talán erre is több időm lesz...
 
Mit adott nekem a blog és miért vagyok itt 6 év után is?
Nagyon sok kedves embert (más blogírókat, olvasókat, követőket), akiknek nagyon örülök! Sokan nagyon jó ismerősök, barátok lettek.
Naponta rengeteg levél és hozzászólás érkezik azzal kapcsolatban, mennyire szeretitek a receptjeimet, milyen sikereket értetek el a receptekkel a családjaitoknál, barátoknál, munkahelyen - melyeket nagyon jó olvasni. Ezek a visszajelzések kedvet és erőt adnak nekem ahhoz, hogy mindig minden helyzetben visszatérjek a blogíráshoz és receptjeimhez. 

Az utóbbi években sokan kérdezitek, hogy nincs-e süteményes könyvem, mert annyira szeretitek a receptjeimet és engem is, hogy szeretnétek tőlem egy kézzel fogható, lapozható könyvet is. Erre mindig azt válaszolom nektek, hogy a kereskedelemben olyan sok receptes könyv van, emiatt egyelőre feleslegesnek éreztem azt, hogy én is kiadjak egy könyvet. De ez a jövőben változhat, mindenre nyitott vagyok, csak most úgy érzem, jelenleg az időmbe sem fér bele.

Köszönet a blognak:
A blognak köszönhetem a rengeteg meghívást, felkérést különböző gasztro rendezvényekre, illetve a magazinok és tv csatornák ajánlásait, melyeket eddig nem tudtam elfogadni az idő hiánya és mindenféle más dolgok miatt, de mindenképpen meg kell köszönnöm, mert nagyon jól esik, megtiszteltetés, hogy gondolnak rám.

Köszönöm a blognak a népszerűséget. Bár egyelőre nem szerepeltem tv műsorokban, mint ahogy fentebb is írtam, és újságszereplésben is csak 1-2 kisebb megjelenést vállaltam el eddig, ráadásul az elmúlt 6 évben túl sok fotót sem osztottam meg magamról (inkább csak kirándulásos/napszemüveges képeket), mégis olyan sokan felismertek az utcán, bevásárlóközpontokban az elmúlt 3-4 évben. 
Soha nem felejtem el, amikor nagyjából 3 évvel ezelőtt először felismert egy kedves blogkövetőm, facebook kedvelőm az egyik debreceni bevásárlóközpontban. Nézelődtem a polcok között a férjemmel és valaki kiabált a távolból, hogy: "Gabriella, Gabriella"! Nem reagáltam rá, meg sem fordult a fejemben, hogy nekem szól valaki, mert egyrészt nem volt ismerős a hang, másrészt az ismerőseim általában Gabinak vagy Gabikának szólítanak, harmadrészt nem debreceni vagyok és ugyan ki kiabálna nekem egy idegen városban? A férjem szólt rám, hogy: "Nem zavar, hogy neked kiabál valaki?" Én pedig hitetlenkedve álltam, hogy: "Nekeeem? Itt?". ...és igen, az egyik kedves olvasóm felismert és olyan boldog volt, hogy személyesen is találkoztunk, kellemesen elbeszélgettünk. Azóta folyamatosan felismertek az ország különböző pontjain, Miskolcon, Budapesten, Pécsen, sőt, még a balatoni és esztergomi nyaralás alatt is. Számomra ez még kicsit szokatlan, de nagyon-nagyon szoktam örülni. Jó veletek személyesen is találkozni, beszélgetni. Valaki utólag árulja el, hogy nem mert megszólítani, mert nem akart megzavarni, de itt üzenem mindenkinek: nyugodtan gyertek oda hozzám, nem harapok és nem zavartok! :)

Végül, de nem utolsósorban a családomnak is megköszönöm a segítséget és türelmet... olyan türelmesen kivárják évek óta, amíg lefotózom a süteményeket és csak utána kezdik jóízűen elfogyasztani. Persze azért Ők sem mindig türelmesek, mert van sok olyan recept is, melyek kifejezetten a blogra  készültek volna, mégsem kerültek fel soha, mert a kisfiam és férjem nem győzték kivárni a fényképezést és idő előtt megették a javát, nem volt mit fényképezni. 

Bízom benne, hogy még nagyon sokáig lesz kedvem, erőm, kitartásom vezetni ezt a blogot a család, munka, háztartás és egyéb hobbik mellett, mert egyszerűen szeretem! 



Továbbra is szeretettel várunk mindenkit - a blog és én! :)


12 megjegyzés:

  1. Gabikám! Gratulálok, és kívánom, hogy még sokáig leld benne örömödet, és várjuk a recepteket, amiket imádok. Puszillak: Erzsi Székesfehérvárról ( Dzsini kutya )

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok Gabi! A bloghoz, a remek receptekhez, a csodás családodhoz, na meg ehhez a jól sikerült irományhoz is. Én is hűséges olvasód vagyok, elég sok receptedet kipróbáltam már, s soha nem csalódtam. Most épp karácsonyra próbálok szemezgetni a receptjeidből. És még egy gondolat, képzeld, így is mennyi követőd van, mi lenne ha teljes erőbedobással csinálnád. A csendesebb időkben is nagyon sokan kitartottak, kitartottunk melletted. További sok sikert neked!

    VálaszTörlés
  3. Gabriella, szeretnék neked gratulálni a blogodhoz, a finom süteményekhez, receptekhez, szép fotóidhoz
    a blogszülinap alkalmából. Nagyon helyes, kedves és jólelkű hölgy vagy. :) A legjobbakat kívánom neked és
    családodnak sok szeretettel.

    VálaszTörlés
  4. szívből gratulálok! Jó egészséget kívánok Neked és az egész családnak! sok receptet kipróbáltam már várom a többit!!!!

    VálaszTörlés
  5. Köszönjük a csodás recepteket! Szìvből kìvánok további sok sikert, jò egészséget Neked és családodnak!

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok a blogodhoz nagyon jók a receptjeid használom őket családom nagy örömére.
    Sok sikert jó egészséget Neked és családodnak ,várom a többit is Ági

    VálaszTörlés
  7. Jól áll a mosoly is meg a piros is! Ez a blog meg olyan jó, hogy meg kell zabálni, szóval csak így tovább! Puszik, B.csek!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon örülök ha írsz, én nagyon várom, szinte minden nap benézek Hozzád, és nem csak benézek, hanem a segítségeddel sok finom sütit sütöttem már. További kitartást, és jó egészséget kívánok!!

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok, Gabi! :) Mindig szívesen nézek be a blogodra, bár annak sajnos kevés az esélye, hogy összefussunk valahol a távolság miatt, de ki tudja! :)

    VálaszTörlés
  10. Gabika, nagyon boldog blog szülinapot kívánok! Továbbra is várjuk a csodás receptjeidet, családi történeteket és az inspiráló fotóidat, persze, ahogy a kicsi mellett az időd engedi.

    VálaszTörlés
  11. Gratulálok és további sok sikert kívánok !

    VálaszTörlés
  12. Azert szeretnek sokan, mert tiszta szivbol csinalod. Ez latszik a blogon, a kepeken... remelem, meg sokaig tesztelhetjuk a finomsagaid receptjet!

    VálaszTörlés